Majdnem egy évnyi ötletelés, tervezés és spórolás után végre itt vagyok. Október 3-án érkeztem, és már majdnem egy hete itt vagyok, amit megpróbálok itt összefoglalni.
Az utazás kezdete
Október 2. Szabadkáról indultam, busszal Szegedre, majd vonattal Budapestre. Mivel másnap reggel indult a gépem, ezért egy kedves barátomnál aludtam, akit szintén meghívtam az útra, cserébe az ott töltött éjszakáért, az első hétre el is fogadta. Kora reggel kimentünk a reptérre és elindultunk Madrid felé. A repülőről leszállva pár óra séta és pihenés után végre eljutottunk az egyik izgalmasabb csatlakozáshoz, a Murciába tartó nagysebességű Renfe AVE vonathoz. Már egy ideje kíváncsi voltam a nagysebességű vonatokra, mennyire stabilak, mennyire csendesek stb. Azt kell mondanom, hogy abszolút tökéletesek. Az útvonal nagy részén 297km/h volt az utazósebességünk a telefonom szerint, és ha nem lett volna a légkondi, síri csend lett volna végig. A lábtér hatalmas, legalábbis az Elige Confort ülésekben, valószínűleg máshol sem sokkal rosszabb.
Ahogy megérkeztünk Murciába, a mitaxi sofőrje fogadott minket (egy tableten volt a nevem, meg minden, nagyon prémium), és végre megkezdtük az út utolsó szakaszát La Manga del Mar Menorba.
Műveleti központ
Nem sokkal napnyugta után érkeztünk, izgatottan felmentünk a lifttel az épületünk 14. emeletére, és először láttuk a lakást saját valójában. A kilátás mindenben olyan lélegzetelállító, mint ahogyan azt hirdetik. Hatalmas terasz, nagyszerű kilátással az egész sávra, körülötte a Földközi-tenger és a Mar Menor. Egy másik terasz a másik irányba néz, a hálószobából nyílik. Kész konyha, tisztességes méretű fürdőszoba, két ágy a hálószobában, egy másik kanapé a nappaliban, teljesen élhető. Még az internet is gyors, szimmetrikus 500Mb/s optikai.
Az elhelyezkedés is remek, van egy Spar kisbolt mindössze 300 méterre innen, egy másik kicsit arrébb. Az út túloldalán van egy komplexum éttermekkel és egyéb vendéglátó egységekkel. Mivel október van, ezek egy része zárva van, de a jók még fogadják a látogatókat. Igazából, az egész sáv olyan, mint egy szellemváros éjszaka. Néhány lámpa a többszintes épületekben világít, de a legtöbb sötétben van.
A világítótoronyhoz és vissza
A tengerparton való heverészésen, a hullámokban való úszáson és az éttermek látogatásán kívül van néhány látnivaló, amit érdemes megnézni. A legfontosabb a Cabo de Palos-i világítótorony. Egyik nap úgy döntöttünk, hogy ezt a kalandot úgy éljük meg, hogy felszállunk egy buszra, majd onnan gyalog jövünk haza. Kicsit összetörte a lábam, de minden percet megért. Maga a világítótorony éjszaka talán még vonzóbb, de rengeteg madárvilágot is láthatunk ott, nem beszélve a part menti kis öblökről, amelyek készen állnak arra, hogy búvárkodásban felfedezzék őket. Már ha ez a te műfajod. Érdekes módon a sávnak ez a része sűrűbben lakott, de egyszerűen nem olyan szép, mint a mi részünk. Sokkal drágább is. Az éttermek is többnyire zárva voltak, eltartott egy jó ideig, mire találtunk valamit a kedvünkre valót.
Da Sebas
A Da Sebas egy pizzéria/étterem abban a komplexumban, amelyet már említettem. Egyike azon keveseknek, akik teljes kiőrlésű pizza alapokat készítenek, így elengedhetetlen volt, hogy kipróbáljuk. Mint minden, abszolút lenyűgöző. Az ételek nagyszerűek, a személyzet még jobb, a hangulat a plafonon, nulla más vendég. Komolyan, ha a környéken jársz, ki kell próbálnod. Vigyázat, függőséghez vezethet! Kétszer voltunk itt, mindkét alkalommal remek esténk volt.
Búcsú
Az első hét tegnapig tartott. Haza kellett mennie. Rettegtem ettől a naptól. Felszálltunk a buszra Murciába, mivel volt még egy kis időnk a vonat indulásáig, elmentünk enni és inni. Maga a város nem túl szép. Pont annyira csillogó, mint bármelyik kelet-európai tömbváros. Hangos, sok autó, szemét a földön, stb. A vasútállomás is (át)építés alatt áll, így az egész hely úszik a porban. Legalább van egy kávézó, ahol a vonatra vártunk. Annyira kétségbeejtően szomorú…
Mindenesetre találtam néhány autentikus kis spanyol utcácskát, amikor elment, és néhány jó kinézetű parkot is, de egy napnál tovább mégsem maradnék itt.
Ez nagyjából összefoglalja az elmúlt egy hetet. Van még három, nem teljesen biztos, hogy mit fogok csinálni, némi további tervezésre van szükség. Most pedig be kell indítani azt a nagy, ijesztő mosógépet…
